Április óta várják haza Simont, a fekete labradort – gazdái nem adják fel a reményt

Simon Pécs-Málomból szökött el 2017. április elsején. Családja ennyi idő után sem adta fel a reményt, hogy kedvencük hazatér. Csete Mónika részletesen elmesélte Simon eltűnésének történetét és a hónapok óta tartó szüntelen keresésről is beszámolt. 

“Lehet, hogy hosszú lesz a történet, de csak így kerek, így tudom érzékeltetni, mennyire szeretnénk visszakapni a kutyánkat.

Simont a Bakony Szíve Kennelből választottuk ki, és 2016.05.16-án vittük haza. Anyukája és nagymamája terápiás labrador. Ő is rendkívül jó természetű, nyugodt, kedves kutya és persze gyönyörű, formás. A kertben és a lakásban egyaránt lakott, csináltattunk útlevelet neki, és vittük magunkkal nyaralni tavaly nyáron. Itthon sokat jártunk kirándulni, imádott labdázni, ill. mindent visszahozott, ha eldobtuk. A férjem szülei a szomszédban laknak, az ő keverék kutyájuk volt a barátja, szintén fiú, 1,5 éves, Csomó.

Simon és barátja, Csomó

Simon és barátja, Csomó

Április 1-jén apósom az udvart mosta, ők ott játszottak a vízzel, mikor kinyitotta a kaput és nem vette észre, hogy eltűntek. Mikor én észrevettem, hogy nincsenek, azonnal keresni kezdtük a környéken, 2-en látták is őket, de nem sikerült utolérni őket és besötétedett. Onnantól kezdve 8 héten át minden nap kerestük őket gyalog, biciklivel, motorral, autóval. Néha látták őket itt-ott, de 1-2 nappal később kaptuk a hírt, így csak az árnyékukat követhettük.

Az eltűnés után azonnal értesítettem az állatorvost, aki a regisztrált chipjéhez beírta, hogy Simi elveszett. Utána írtam a megyei állatorvosi kamarának, majd az országosnak is, hogy tudjanak róla. A megyei szervezet email-ben kiértesítette a praktizáló orvosokat  – néhány héttel később újabb körlevelet küldött. Ettől függetlenül én is írtam levelet nekik, és közel 30 állatorvosi rendelőt fel is hívtam telefonon a megyében. (Ahogy telt az idő, néha megnézettem a regisztrációt, hátha valaki átírta. )

Simon Pécs-Málomból tűnt el 2017. április elsején

Simon Pécs-Málomból tűnt el 2017. április elsején

Másnap szóltam a Mecsekaljai Vadásztársaságnak, hogy keressük a kutyákat, és a gyülekező helyükön most is kint a plakát, hogy még mindig keressük Simont. De telefonon is beszéltem velük ill. email-t küldtem a környékbeli, (szigetvári, sellyei, kaposvári) társaságoknak is, bár nem jeleztek vissza, nem tudom olvasták e. Az első héten levelet írtam a Pécsi Volánnak is – ők sem válaszoltak ill. a taxisok diszpécser szolgálatát is felhívtam. Kértem segítséget a Támasz Alapítványtól, ott ígérték, hogy kiteszik a plakátokat, amit elküldtem.

Felraktam egy hirdetést a Jófogásra is, hátha valaki ott látja meg Simont és a felajánlott jutalmat.
Folyamatosan plakátoltunk, 3 adagban kb. 200 plakátot raktunk ki, melyek jórészét sajnos leszedték.
A helyi Rádió1-ben napokig többször is bemondták a keresést.
A Dunántúli Napló és Grátisz újságokban hatszor jelentettünk meg hirdetést.
Felvettem a kapcsolatot állatvédő civil szervezetekkel, a Retriever Rescue Fajtamentéssel és a pécsi Misina állatmenhelyen is voltunk kétszer, fényképet, chipszámot adtunk le.

Kapcsolatba léptem a közterületi tetem elszállítókkal is, mert állítólag elhullott kutyában néznek chipet.
5 közeli, esélyes településen 1700 db szórólapot küldettünk szét postai kézbesítéssel.
A postások Facebook-oldalán is feltettem egy keresést.
Szóltam a környék minden lovas klubjába, hogy ha látják a kutyákat, értesítsenek.

A húsvéti hétvégén 2 napig sárkányrepülővel, hőkamerával kerestettük Simont a környéken, miután Csomó előkerült. (Később, mikor egy bejelentésre kimentünk egy településre, miszerint egy nagytestű kutyát láttak kóborolni a városban, a sárkányrepülős a magasból próbált segíteni. Itt jegyzem meg, hogy ekkor ismeretlen emberek a közösségi oldalon szerveződve, segítségüket ajánlották fel, hogy eljönnek velünk átfésülni a környéket, hogy megtaláljuk a kutyust. Ingyen, önzetlenül! És akkor nem, de másnap meglett, persze nem a mi kutyánk volt, hazavittük a gazdának.

Sajnos egy elhullott nagy fekete kutyához is ki kellett mennem, mert azt mondták ott van az árokban, ahol a másikat megtalálták, így biztos Simon az. Megnéztem, már oszlóban volt, kihívtam a tetemeseket. Ők nem találtak chipet ill. a méret és az elhullott szőr alapján nem labrador volt szegény.

A kilátástalanság miatt kétszer elmentem kártyavető jósasszonyhoz is, hátha..  Ő azt mondta él, egy családnál van és visszakapom. Ez eddig nem történt meg …A Facebookon is több jós, látó és ingázó ajánlotta fel segítségét, és bár mindegyikük azt mondta a kutya valahol kóborol, de sajnos mindenki más-más helyszínt látott, nem volt támpont merre induljunk keresni.

Simon első karácsonya (2016)

Simon első karácsonya (2016)

Csomót ápr. 10-én, hétfőn találta meg egy fiatalember, mikor motorjával Pécs felé jött Keszüből, ami egy tőlünk pár km-re lévő falu. Az árokparton sétált a kutya, de nem tudta megfogni, hívott és megvárt, amíg odaértem. Sovány volt és félt, és el volt törve a medencecsontja két helyen. Valószínűleg elütötték, de az orvosok szerint nem akkor, mikor megtaláltuk, hanem már korábban.
Nem értettem, hogy miért váltak szét! Biztos voltam benne, hogy együtt maradnak! De ez így is volt, Simi nem hagyta el a sérült társát, addig a napig, mert később kiderült, hogy a megtaláló fiú anyukája előző nap látta őket együtt a falu központjában. Vasárnapról hétfőre történt valami,  hogy elváltak, és Simonnak azóta semmi nyoma…..

A Facebookra még aznap este kitettük a hirdetést a kutyák képével és 50.000 Ft. felajánlásával. Amikor Csomó meglett, maradt Simon képe és 100 ezerre emeltük az összeget. Rengetegen osztották/osztják a posztokat, amiket újra és újra kiteszek – összesen több, mint 95.000 megosztás! A videót pedig eddig, 180 ezren látták!

Az ország minden egyes részéről! Hihetetlen volt, hogy ennyien segíteni akartak és akarnak még mindig! Ismeretlen emberek imádkoztak, sírtak értünk, szorítottak, hogy minél előbb megtaláljuk Simit. Volt, aki Svájcból, Angliából és Németországból osztotta. Valaki német oldalakat nézett át és küldte el, amin magyar labradoroknak keresnek külföldön gazdát. Az egyik falu egy emberként biztosított az együttérzéséről. Egy ismeretlen, kedves ember, aki valaha kamionozott, a Facebook-csoportjukba megosztotta a keresést, így 2000 kamionos kolléga figyelte az utakat. Nemrég elküldtem a Szurkolók az állatkínzás ellen nevű csoportnak is a keresést.

Millió üzenetet kaptam, amiben támogattak, biztattak. Aztán jöttek a képek a talált kutyákról … több száz – naponta … de mindegyikről kiderült, hogy valamiért nem a miénk. Ha a közelben láttak egyet, elmentem, hogy saját szememmel lássam – voltam Kaposkeresztúron és Apostagon is, Siklóson, Komlón valamint Mohácson.

Az ország több pontjára is hívtak volna, de lehetetlenség volt elmenni mindig mindenhová. Szombathelyen, Kádártán (Veszprém) és Hajdúsámsonon, Mezőtúron és Kistarcsán voltak olyan labradorok, akik fajtatiszták voltak, hasonlítottak és a megtalálók a szívükön viselték a sorsukat, nem hagyták ott őket, nekem pedig segíteni akartak, tudták, hogy Pécs messze van és chipet olvastattak. Mindig kiderült, ki a gazdi!

Sokan még saját labijukat is felajánlották ingyen, ha nem lenne meg a mi kutyánk… de nekem nem kell másik!

A kisfiam mindig azt mondja, Anya, meglesz a Simi, hazajön! Sokszor este úgy váltunk el este, hogy azt mondta, álmodjuk azt, hogy Simike itt van! 5 éves, volt, amikor azért sírt, mert látta, Anya szomorú ….

A történethez még hozzá tartozik, hogy április 9-én éjjel azt álmodtam, hogy megtaláltam Csomót és kicsit később, de Simon is előjött. És másnap Csomó megkerült. Azóta ebbe kapaszkodom és várom, hogy Simon is meglesz, mert nem tudom elfogadni, nem tudom elengedni, nem tudom elfelejteni. És érzem, hogy él! Nem lehet másképp!

Csak nem tudom, hogyan és hol keressük! Lehet, hogy kóborol, de akkor hogyhogy senki sem látja? Vagy látják, esetleg etetik, de nem jutott el hozzájuk, hogy keressük? Vagy valakinek megtetszett, mert gyönyörű, okos, nem ugrál, nem ugat, szobatiszta, játékos és hazavitte? De miért nincs egyetlen szomszéd vagy rokon sem, aki szólna? Legalább a pénzért! Vagy valaki már nem meri visszaadni, mert látja mennyire keressük? Egy szaporító fogta be és bezárta? Valaki eladta külföldre? ….

Már annyiféle történetet hallottam. És volt néhány borzalmas, amire nem akarok gondolni! Azt is mondták, hogy a beültetett  chip elromolhat, nem olvasható. Vagy hogy van chip, de a doki miután betette és felvette érte a pénzt, elfelejtette regisztrálni! Hogy lehet ez??? Aki pedig nem kutyás azt hiszi, hogy a chip alapján bemérhető a kutya helyzete. De nem, ez nem gps. De miért nem? Mennyivel könnyebb lenne a kutyának és a gazdának is!

Ezer kérdés…  válasz nélkül. Az idő meg telik… és nagyon hiányzik! Mindene úgy van, ahogy volt! Nagyon várjuk haza!

Simon, a fekete labrador kutyus plakátja

Simon eltűnésekor nem viselt nyakörvet. Regisztrált microchippel rendelkezik. Ha bárki, bármilyen információval rendelkezik Simon hollétéről, kérjük, jelezze az alábbi elérhetőségen:

Csete Mónika, 06-30-627-5414


* FacebookInstagram *

Köszönjük, ha kedvelsz minket!

Like
18
Kategória: Hírek, Interjúk, Kiemelt, Közérdekű, Kutyasorsok Címke: , , , .

Írd meg véleményed!