Az ideiglenes befogadás szépségei, avagy ki kér Csokit?

Eleinte keserűnek tűnhet, ám idővel egyre édesebbé válik.

„Ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” – tehetném ki időnként a táblát otthonom ajtajára, mióta szeptember 13-án egy 4 hónap körüli mentett kutyus betette rajta apró mancsait. Az ő története így szól:

2017.augusztus 22. – Csokit néhány hete elütötte egy autó és egy napig feküdt az árokban sérülten. Másnap egy nagyobb kutya majdnem megtámadta, amikor végre állatbarátok rátaláltak. Az állatmentők még aznap orvoshoz rohantak vele, és kiderült, hogy a baleset következtében sérült a gerince. Eredeti gazdija is előkerült időközben, aki lemondott a kiskutyáról, így Csoki most új gazdit keres. A sérülés szépen regenerálódik. Nem kellett műteni, csak ágynyugalomra volt szüksége. Most már mozog, játszik, de persze még óvatosan, kímélve a hátacskáját. Oltva, chippelve, ivartalanítási kötelezettséggel fogadható örökbe. Jelenleg ideiglenes befogadónál van Baranya megyében, de gazdásodás esetén szállításban segítek!

Csoki az autóban

Csoki az autóban

Csoki a baleset következtében átmenetileg járásképtelenné vált a hátsó lábaira. Hatalmas élniakarása már akkor is megmutatkozott, több száz métert kúszott segítségért, mire megtalálták. Az azonnali állatorvosi ellátásnak és megtalálói gondos ápolásának köszönhetően gyönyörűen felgyógyult, és a csoda megtörtént: Csoki néhány hét múlva lábra állt, és elindult! Azóta is ügyesen jár-kel, szaladgál és hempereg. Kicsi hősként tekint rá mindenki, aki meghallja történetét.

Valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon ösztönösen is vonzódom a sérült állatokhoz, így a fenti sorokat olvasva jelentkeztem a hirdetésére. Pár napon belül – egy végignyüszögött autóút után – megérkezett hozzám, félénken, nagy szemekkel pislogva a világra. Rövid lábacskáival, hosszúra nyúlt testével és a háta közepén domborodó púppal, na meg a bizonytalanságtól oldalra liffenő fülecskéivel első látásra beleszerettem:

Az elmúlt években több gazdikereső is megfordult nálam, éveken át segítettem egy tenyésztőnek népes kutyafalkája mindennapos ellátásában, a takarítástól kezdve a felnőttek etetésén és lemozgatásán át a kölykök gondozásáig, már azelőtt, hogy megszülettek volna. Szóval tapasztalataim birtokában vágtam bele a felemelő feladatba. Tudtam, hogy lesznek majd pillanatnyi hullámvölgyek, de hát az élet már csak ilyen, nemde? Egy fiatal kutyus esetében pedig igen sűrűn adódnak ilyen időszakok.

Élete három hónapja alatt csak a jóég tudja, mennyi negatív tapasztalatot gyűjthetett be velünk, emberekkel kapcsolatban. Félt, bizonytalanul nézett a szemembe, vagyis inkább teljesen más irányba. Nehogy ő maga legyen okozója egy újabb őt érő fájdalomnak. A sokak által mosolyra húzott szájnak nevezett arckifejezéssel várta, mi lesz a következő lépésem. Megsimogattam, és felnyüszögött. Megtapintottam a hátát, és hátrakapott. Oké, akkor ezt még hagyjuk. Viszont a kutyámmal és a cicámmal is első pillanattól fogva remekül megtalálta a közös hangot. A macska egy napig döbbenten figyelte három lépés távolságról, nem tudta hovatenni, miezazizé és mit keres itt, és különben is hogy képzeltem ezt az egészet?! Benti cica lévén nem találkozott még másik állattal.

Aztán néhány fülnyalintás és dobbantás után ő is rájött, mekkora buli egy kajla kölyökkutya társasága! Az ébrenlétet nagyjából kergetőzéssel és birkózással töltik azóta is, záporoznak a pofonok és imádják a látszatharcot, önfeledten bonyolódnak bele a heves játékba. Milka inkább tisztes távolból figyel, a maga kilenc évével inkább a pihenést részesíti előnyben, természetesen a foteljában, ami – többnyire – biztonságos, „őrülettől védett” területnek számít.

Csoki szép lassan beilleszkedett életünkbe, persze nekem is alkalmazkodnom kellett hozzá. A szobatisztaságra nevelés még folyamatban van, de határozottan alakul. Akinek volt már saját vagy nevelt kiskutyája lakásban, pontosan érteni fogja, mikor azt mondom, hogy egy lottóötössel ér fel, mikor hetek múltán végre kint végzi el a nagydolgát. Amit szerintem most épp bent sikerült… túl nagy a csend. Gyanús. Ahaaa, már érzem is a bukéját… A macska kétségbeesett tekintettel (ezmiasz@r? Hát pont az, kisszívem…) a műanyagpadlót kaparászva próbálja eltűntetni a nyomokat. Köszi…

(Így sétálunk mi, és kézjelre okosan ülünk. 🙂 )

Csoki oltási programja elhúzódott a hetekig tartó felépülése miatt, ezért a héten vittem először a kutyafuttatóra úgy, hogy zöldjelzést kapott a barátkozás is. A kezdeti puffogásos-nyüszögéses megszeppenést követően hatalmas lendülettel vetette bele magát a popószaglászásba, majd a játékba is. Én meg hatalmas vigyorral a képemen néztem, mennyire jól érzi magát. Így már kisebb eséllyel számolhatok az otthoni randalírozással, persze, mikor éjfél körül a cica „életre kel”, akkor nem maradhat el a hörgős-morgós-pofozkodós buli.

Kellett már a falka, a társaság. Általuk pedig azt is szépen tanulja, hogy az emberektől nem csak félni lehet, hanem igenis jófejek is kedvesek is tudnak lenni. Lehet őket szeretni. Persze nem kell mindenkit. Egyre ritkábban ugyan, de a szőrborzolós felháborodás esetén ugatással is kommentáljuk a véleményünket. Szóval a félektőle listánk jelenleg így néz ki:

  • a gördeszkásoktól (túl hangosan csattan), a rollerezőktől (ammegmi?),
  • a nagyszatyros alakoktól (nem ám bezsákol bele),
  • a bottal közlekedő néniktől és bácsiktól (hátha megüt vele),
  • a leveleket összeseprőktől (azzal is megüthet),
  • a visítozó gyerekektől (Apokalipszis! Help!),
  • a megsimogathatom gyerekeket is inkább átirányítjuk a pöttyösre (ő még örül is neki néha),
  • a motor zajától (fújbüdösis!),
  • a mellettünk parkoló nagyobb járművektől (egyszer már elütöttek, szóval érted…)
  • ?

A futis gazdik egyébként mind türelemmel és nagy-nagy szeretettel fordulnak felé, története hallatán meg pláne. Mindenki szerint cuuuuuki, így, sok u-val. Mára már a hangját is hallatja, ha azt a játékot szeretné, ami egyik pajtásánál van. Bátorodunk!

Hogy az egyedülléttel hogyan állunk? Hát, kérem szépen… Otthon töltöm a napjaim nagy részét, egy hét után bátorkodtam elmenni bevásárolni, ami egy órás távollétet jelentett. Az ajtó záródása utáni két nyikkanáson kívül semmire sem panaszkodhatok. A szomszédoknak kb. 3 hét után tűnt fel, hogy a pöttyös mellett van velem egy kis szőrös is. A napokban rákérdeztem, és annyit mondtak, kaparászást hallani néha, mikor magukra maradnak. Biztosra veszem, hogy a makka is besegít neki, együtt jobban megy…

(Csoki labdázik.)

2-3 órás távollétemben Öcsi nem rág szét semmit. Rendszerint akkor kerít rá sort, mikor otthon vagyok, úgy az igazi. A kicsi hangszóróm hangkábelét véletlenül elől hagytam, az bánta eddig a kíváncsiskodását és egy pár papucs. Ha kiskutyát veszel magadhoz, igen, számolnod kell azzal, hogy ezt-azt megcsócsál. Az ágyneműhuzatról egy gombot, a kedvenc magazinod, amit épp az előbb tettél le a kanapéra, míg készítesz magadnak egy kávét, ja és a szék lába is azzal párhuzamosan karcsúsodik, ahogy rajta ülve épp az aktuális munkádat fejezed be az asztalon vagy a laptopon. De hamar rájössz, hogy az üres műanyag palack mindig, minden körülmények között „működik”. Minél tovább rágható, minél hangosabban rágható, annál nagyobb az eufória. 🙂

A játékosdobozban megbújó fóka, bárány, mackók és barátaik szanaszét hevernek a folyosón és a szobában. A csatatérré változott játszós takaró közepén elnyúlva szundikáló kölyköt elnézve viszont biztosra vehetjük, hogy egyhamar nem kell újabb galaktikus plüsstámadástól tartanunk.

Reggelente puszikkal ébreszt, az ágyam mellett lévő óriáspárnájáról ugyanis már könnyedén felkapaszkodik az ágyamra, hogy rámtelepedve elárasszon a „menjünkmársétálni” szeretetével. Lustálkodásnak helye nincs, különben ez a tekintet fogad:

„A pisit már elintéztem, afelől megnyugodhatsz. De ha nem szeded össze magad, még bármi megeshet…”

Hát lehet rá haragudni? Ugye, hogy nem. 🙂

Idimaminak lenni jó! Örökbefogadni még ennél is jobb. Szóval: kérsz egy Csokit?


Csoki gazdisodott, családunk boldog tagja 🙂


Facebook – Instagram *

Köszönjük, ha kedvelsz minket!

Like
1
Kategória: Blog, Érdekes, Hírek Címke: , , , .

Írd meg véleményed!