Egy gyönyörű kutyás verset olvashattok a Magyar Költészet Napján nálunk. Nincs is őszintébb és tisztább dolog a kutyáink szereteténél!
Rengeteget köszönhetünk nekik: tanítanak, védelmeznek minket, hű társat, bizalmast és barátot lelünk bennük. Egyszóval: hálásak lehetünk nekik!
Aranyosi Ervin: Hála a kutyának…
Kicsi voltál, s azt hittem én tanítlak,
én mutatom az életet neked.
S ahogy a közös évek lassan teltek,
akkor láttam: – mit is köszönhetek?
Megtanítottál önzetlenül adni,
odafigyelni, és gondoskodni tán.
Ez volt bizony a legnagyobb ajándék,
a tanulásom, az életiskolám!
Szeretet, hűség, s az őszinte tettek,
sok együtt megélt csodás pillanat.
Érezni azt, hogy őszintén szeretnek,
s megannyi emlék, mely lelkemben marad.
S tudtál osztozni másokkal is rajtam,
tudtad, a szívem nem veszítheted.
S velem tartottál, ha én mást akartam,
mert neked én voltam imádott istened.
Olyan csekély volt, mit cserébe kértél,
hely a szívemben, csak egy közös világ!
Tanúja legyek kedves életednek,
– aki e létben téged élni lát…
Köszönjük, ha kedvelsz minket!
Írd meg véleményed!